Kirívóan magas az Egészségügyi Minisztérium Emberi Erőforrások Minisztériumának adósságállománya. A Magyar Államkincstár adataira alapozva az egészségügyi ágazat adóssága a június 30.-i állás szerint 65 és 70 milliárd forint között lehetett. Ebből mintegy 50 milliárd az EMMI alá tartozó gyógyító-megelőző ellátást végző intézetek, körülbelül 14 milliárd pedig a szintén EMMI alá tartozó, gyógyítást is végző 4 egyetem tartozása. A Honvédelmi Minisztérium összes adósságállománya a MÁK szerint „csak” 1,3 milliárd forint volt, amelybe elvileg beletartozik a Honvédkórház is, tehát ezzel együtt valahol 65 milliárd forint felett lehetett a teljes adósság. Megjegyzem más források ennél jóval nagyobbra teszik a Honvédkórház adósságállományát, így egy kis bizonytalanság lehet a számításban. Mindenesetre azt szinte biztosan mondhatjuk, hogy az összeg már az év dereka körül is 65 milliárd forint felett volt.
A költségvetési szervek teljes adósságállománya ekkor egyébként 90,7 milliárd forint volt, tehát az egészségügy kifejezetten "jól” teljesít. Összehasonlításként ÁSZ jelentések alapján 1997-ben a teljes adósságállomány az egészségügyi ágazatban 6,4, 1999-ben pedig már 11,3 milliárd forintot tett ki. Ezek rendre az e-alap költségvetésének csupán 1,1 (’97), illetve 1,6%-át tették ki (’99)! A jelenlegi 65 milliárdos adósságállomány a tervezett e-alap költségvetés körülbelül 4,5%-a, ez az összeg pedig már június végén fennáll! Jól látszik tehát a trend: a tartozások mértéke a teljes ágazati költségvetéshez képest robbanásszerűen növekszik, így év végére könnyen elérheti a ’90-es évek végi szint négy-ötszörösét is. A fenti számokat látva teljesen világos, hogy az ágazat pénzügyileg a fenntarthatatlanság határán sodródik. Sok kórház működését már csupán a beszállítók jóindulata tartja fenn. Nem csoda, hogy sorra kongatják a vészharangot az ágazatban érdekelt szereplők: kudarcba fulladt a központosított kórházi áramközbeszerzés (a rossz adóssal senki nem üzletel, ugyebár, így pedig még a korábbinál is drágábban jutottak végül a kórházak az energiához), a legnagyobb gyógyszerbeszállítók több kórházzal is felbontották a szerződést (sokszor csak készpénzes fizetés, vagy a korábbi tartozások törlesztése után szállítanak), az eszközbeszállítók pedig folyamatosan – és egyre hangosabban – követelik a megoldást, teljes joggal.
Mindeközben a kommunikációban persze megjelent a kiváló hír, miszerint az e-alap szufficites, körülbelül 52 milliárdos pluszt felmutatva. Ennek jelentős része a gyógyító-megelőző ellátások terén jött össze, nyilván az ellátás minősége olyan magas szintű és oly mértékben költséghatékony, hogy ezen emelni már lehetetlen lenne. A probléma lényege számomra, hogy hogyan lehet szufficites egy költségvetési kassza, ha az adott ágazatnak emellett 65 milliárdos tartozása van? Értem én, hogy az egy másik zseb, de ha az egyik zsebemben 50 forint apró van, a másikban pedig egy 65 forint adósságról szóló papír, akkor nemigen érezhetem magam gazdag embernek.
Egyelőre az adósságállomány folyamatosan nő, minden eddiginél magasabb már júniusban is, és nem látszik ennek az ördögi körnek a vége. Sok mindent és sok mindenkit lehet(ne) hibáztatni, a finanszírozási elégtelenségtől kezdve a forrásteremtési rendszer bizonytalanságain át allokációs egyenlőtlenségekig és a menedzsmentekig, azonban ez nem oldja meg a problémát. A problémát csak alapvető szemléletváltás, az alapoktól induló, teljes rendszerszintű átalakítás, költséghatékonyságot növelő, modern informatikai támogatás, korrekt döntéstámogatási rendszerek bevezetése és – megkerülhetetlen kérdésként – az egészség elsőrendű és legfontosabb értékké való emelése oldhatja meg.
A szike blog és a Fenntartható Magyar Egészségügyért Egyesület ezért közös munkával kezd neki egy szakmai egészségügyi keretdokumentum, egyfajta vitairat megalkotásának, melyet természetesen nyilvánossá is szándékozunk majd tenni, hogy végre őszinte kommunikáció és szakmai vita bontakozhasson ki a civil szféra, a szakmai szervezetek és a releváns döntéshozók között.
Tetszett a cikk? Kövessen minket a Facebookon!