Tudtam én, hogy aktuális lesz a gyógyítók elvándorlásának kérdése. (link)
Azt hiszem pont jó időzítéssel boncolgattam néhány poszttal korábban a távozó orvosok problémáját...Sok helyen merült fel a kommentekben a kifogás, hogy fizessen az egyetemért a tanuló, ne az állam és az adófizetők pénzét hordja el külföldre a tudással. A gond csak az, hogy senki nem fog elmenni egy 15-16 millió forintos képzésre százezer forintos állás ígérete mellett. Fordtíva is nehéz; aki elmegy fizesse vissza. Mennyit kell itthon dolgoznia? Mi van, ha rögtön elmegy 5 évre, majd hazajön és a maradék 40 évet a hazai egészségügyben tölti? Visszakapja a pénzét? Mennyi idő alatt dolgozza le a tandíjat? Mikortól mondjuk azt, hogy megmentett annyi embert amennyi már "megérte"? Mi van, ha elmegy kutatni? Ha háztartásbeli lesz, vagy elmegy gyógyszercéghez? Ha nem mehet el gyógyszercéghez mert az "magán", akkor mi van a közgazdásszal, aki szinte kizárólag magáncéghez megy? Vagy a tanárral aki egy percet nem tanít? Akkor is fizet? Mi van, ha megbetegszik? Ha rájön, hogy lelkileg nem tudja csinálni? A döntések előtt nagyon sok szempontot kellene körbejárni, és ideje lenne hosszútávú, egzakt hatástanulmányokkal megtámogatott stratégiát felállítani, pontos számokkal is alátámasztva. Megoldani azt, hogy a fiatalok a minőségi képzés után ne kényszerből maradjanak itthon, hanem valós alternatívát lássanak az itthoni egészségügyben. De egyelőre úgy tűnik csak úszik tovább az évtizedeken átívelő probléma. Végülis mindjárt választások jönnek, nem szabad felkavarni az állóvizet...
