szike

A Stanford Egyetem tanára Francis Fukuyama a Figyelő magazinnak adott riportjában arról az ellentmondásról beszél, hogy a Magyarországon is működő jóléti állam nagy ellátórendszereinek létrehozásakor amellett, hogy óriási különbség mutatkozott a demográfiában, még alapvetően más volt a rendszer felé támasztott elvárás - nem kívántunk annyit kivenni belőle mint ma, nem is volt rá lehetőség - de mégis a rendszert fenntartani kitalált finanszírozási struktúra alapjaiban ugyanaz.

Egészségügyre vetítve a kérdést: mit tudott akkor nyújtani egy orvos, egy kórház a biztosítottnak? Mit kellett akkor, amikor a ma is működő és használt szisztéma alapjait lefektették, a beszedett „TB-adóból” kifizetni? Kötszert, penicillint, forralt vizet…

És mit kell ma? De talán érdekesebb, hogy mit fog kelleni holnap! A mai bejegyzésben az elmúlt időszak számunkra legérdekesebb „cutting edge”, az egészségügyet érintő csúcs technológiás kutatási eredményekből szemezgetünk.  Példáinkat első kézből a Brave New World with Stephen Hawking című kanadai ismereterjesztő műsorból kaptuk.

BCI ::: LOUSANNE, SVÁJC

Svájcban kutatók egy csapata megtette azt, amit szinte minden ember lehetetlennek tart. Megalkottak valamit, ami ötvözi az embert a géppel.  Tudósok és mérnökök majd' egy évszázada küzdenek azért, hogy uralmuk alá hajtsák az emberi agy hatalmát. Lausanne-ben sikerült is nekik.

Ezt a figyelemre méltó ember-gép kombinációt Agy-Számítógép Interfésznek, vagyis BCI-nek nevezik. Hihetetlen módon a kerekesszék mozgatását a vezetője a gondolataival végzi. Nincsen kormány, pedál, vagy bármi trükk, pusztán az emberi elme ereje elektronikusan összekötve egy rendkívül kifinomult technológiával. Az elme erejét felszabadító koponya Jose Millan professzor. Meggyőződése, hogy bármely ember meg tudja tanulni ennek a gépnek a használatát, annak ellenére, hogy mindannyiunk agya más és más.

A sapka a csatolófelület ember és a számítógép közt. 16 elektródája van, és mindegyik mikrofonként figyeli és felfogja az agy jelzéseit. Hogy működésre bírjam a gépet, agyam azon területeit kell aktiválnom, melyek testem meghatározott részeivel állnak kapcsolatban. A használó ahelyett, hogy a kezeit mozgatná, csak elképzeli a mozgást. Előbb a jobb kéz, majd a bal kéz, azután a lábak. Mindegyik parancs egyedi. Ennek a mintának a felfogásával működtethető a kerekesszék. A számítógép rögzíti a használó egyedi agyi mintáit. Amikor a jobb kezére, a bal kezére gondol, vagy a lábaira, annak tisztán érzékelhetőnek kell lennie. A jobb kéz mozgatására gondolva jobbra, a lábak mozgatására gondolva balra tud fordulni. A kerekesszék automatikusan megy előre, amíg a használó fejében ki nem adja az utasítást az irányváltásra. Tíz radar és két webkamera is van a széken. A képeket a fedélzeti számítógépnek küldik, amely segít a navigációban. A rendszert úgy tervezték, hogy ne terhelje le az agyat, ezt megosztott irányításnak nevezik.

Az elmémmel irányíthatom ezt a kerekesszéket! Megdöbbentő, micsoda lehetőségek rejlenek ebben a technológiában. Ha képesek vagyunk a gondolataink erejével mozgatni egy kerekesszéket, mi másra lennénk még képesek?

EXOSKELETON ::: PHILADELPHIA, EGYESÜLT ÁLLAMOK

Elbűvölő az emberi test felépítése, különösen az, hogy a legbonyolultabb dolgokat is úgy végzi el, mintha semmi erőfeszítésbe nem kerülne. Az emberi járás egy bonyolult egyensúlyozó cselekvés. Üzenetek futnak az agyunktól a lábainknak, karjainknak, a törzsünknek. Ez a tökéletes rutin, ha mindent jól csinálunk, helyváltoztatást eredményez. De ha ezt a képességet elveszítjük egy baleset vagy betegség miatt, a tudomány szinte képtelen visszaállítani. De ez hamarosan meg fog változni.

A Moss Rehabilitációs Központban Philadelphiában, valami figyelemre méltó történik. Ott olyan emberekkel találkozhatunk, akik lebénultak, de most felállnak és saját két lábukon járnak.

Ez a csoda mögött rejtőző gép az Exoskeleton.

Ez a műszaki alkotás kifinomult kombinációja a tervezésnek és az érzékelő elektronikáknak, megadva egyeseknek az esélyt, hogy olyat tegyenek, amiről azt hitték, többé nem képesek rá. Rendkívül érzékeny mozgásérzékelők mérik a használó felsőtestének mozgását. Ezeket a jelzéseket feldolgozza a hátizsákban lévő számítógép, majd utasítja a gépet, hogy menjen a megfelelő irányba, a megfelelő sebességgel. Az exoskeleton azon kívül, hogy segít a betegnek állni és járni, egyúttal enyhíti a gerinc- és izomfájdalmat, amit a folyamatos ülés okoz. A páciens nem érzi a lábait, de jobban érzi magát felegyenesedve. Jobb a közérzete és a fájdalma határozottan szűnik, amint felveszi, de még órákkal utána is. Azok az egyének, akik gyakorlatot szereznek, képesek menni és menni, és láthatóan boldogan sétálnak, mert ez a rendszer nem meríti ki őket. Egy napon majd reggel felveszik ezt az öltözéket, és csak a nap végén veszik le, miután elmentek vele mindenhová, ahová csak menniük kellett. De a végső cél az a fajta függetlenség, amit az autóban élhet át az ember.

CIANOBAKTÉRIUMOK ::: COIBA, PANAMA

Panamában egy elzárt kis csendes-óceáni szigeten tudósok egy csoportja egy olyan életforma után kutat, ami segíthet legyőzni az emberiség egyik legnagyobb ellenségeit. Belátható mennyi mindent tudunk tanulni a körülöttünk lévő egyéb életformáktól, akikkel megosztva élünk a Földön. Sok közülük nálunk jóval régebb óta itt van, és régebb óta van lehetősége kutatni az életben maradás titkait. Ez a megszerzett tudás számunkra is életmentő lehet. Az emberiségnek évszázadokba telt felfedni a szárazföldi környezet titkait, most a tudomány a bolygó más részére fordítja figyelmét, az óceánra.

Az óceán az otthona a legszélesebb biodiverzitású életnek a Földön, mely új területre nyit kaput ahol az emberiség életére törő kórok gyógymódjaira vadászhatunk. A víz alatt sokkal nagyobb a biológiai aktivitás, mint a szárazföldön. Minden liter tengervízben 20 000 különböző típusú baktériumot találhatunk. A mélyben élő mikro-organizmusok folyamatosan küzdenek az élőhelyükért, ebben a harcban a fegyvereik az általuk előállított toxikus vegyi anyagok.

Dr. Kevin Tidgewell az ICBG –az óceánok kutatására létrejött nemzetközi fórum – tudósa egy víz alatti moszat félét vizsgál, amit cianobaktériumnak hívnak. Ennek a szabad szemmel is látható korallzátonyon, tengeri hínáron vagy szivacson élő moszatnak a különös tulajdonságai keltették fel az érdeklődését. Azt feltételezte, hogy az általa előállított toxin hasonlóan agresszív lesz az embereket megtámadó betegséggel szemben is. A cianobaktérium egyfajta mini vegyszer gyár, ami azt a lehető leghatásosabb toxint állítja elő, amit csak bír. A kutatók az összes lehetséges vegyi anyagot kivonják cianobaktériumból, mindet más és más oldószerrel. A képen demonstráljuk, hogy mire képes egy ilyen izolált vegyi anyag kivonat.

A hatást ráksejteken tesztelték. Bal oldalon élő mellrák sejtek láthatóak, jobb oldalon pedig ugyanazok miután a cianobaktériumból kivont vegyszerrel kezelték. Sokkoló milyen pusztítást végeztek és mire képesek ezek az élőlények, néhány esetben pár nap alatt! Innen még azért nagyon messze van a konkrét gyógyszer kifejlesztése, de számunkra rendkívül érdekes az a potenciál, amit ez a kis, vízben élő moszat magában hordoz.